A történelemkönyvek alig-alig tárgyalják a közelmúlt eseményeit. A történészek még dolgoznak, kutatnak, az álláspontok különbözőek, a megítélés még nem mentes az indulatoktól.
Kornis Mihály írásai (Kérvény, István levele a Korinthusbeliekhez, Csillebérci napló, amelyben a csillebérci tábor helyezkedik el, Halleluja-részlet ) – amelyek a darab alapjául szolgálnak – gyermeki nézőpontból tekintenek az elmúlt 50–60 évre. A valóság elemei kavarodnak a képzelettel, torzulnak a dimenziók, a megélt, de ismeretlen keveredik az ismerős valótlannal, a „minden eladó” aluljáró hangulat, a mennyország áhítatával. Majd rendet csinál az idő, majd történelemkönyvi tananyaggá szelídül minden, de addig is ejtsünk szót ezekről a dolgokról!
Rendkívül érdekes beszélgetések kezdődtek a próbák során, amikor 1997 nyarán a Szerpentin Gyermekszínház tagjaival az előadást készítettük. Izgalmas kérdések vetődtek fel.
A játék színpadi megjelenítése is újszerű feladat volt. Ritmust, pontosságot, poentírozást, tipizálást követelt. Műfaját úgy tüntettük fel „bohócjáték”, és ez más játékstílust követelt, mint amelyekkel eddig a csoport találkozott. Sok fegyelmet kívánó közös munkát kellett elvégezni, de szükség volt egyéni színészi alakításokra, sőt személyiségekre, egyéniségekre is!
A csoport tagjainak egyik legkedveltebb darabja volt 8 éves közös munkánk során.