Történetek a bécsi erdőből ("Mesél a bécsi erdő") címmel Strauss keringője vált híressé. Horváth darabjában a keringő háromnegyedes üteme kiegészül a negyedik negyeddel: a bécsi erdő rémtörténetet mesél. Egy világról, ahová nem szabad megszületni. Emberekről, akik képtelenek szeretni. A mindennapok démoni szorításáról, a látszatéletekről, a szexuális és a pénz-vágyról, kicsinyes sorsokról, szétesésről, hibernált életekről. És Horváth egy cseppnyi reményt sem hagy. Aki lázad, elbukik: "Olyan gyakran feltámad bennünk a vágy, aztán törött szárnyakkal pottyanunk a földre, és az élet megy tovább, mintha mi se történt volna"- írja Horváth egy másik művében. A Történetek a bécsi erdőből ijesztő és kegyetlen költészettel megírt színdarab, szereplői nem gonosz emberek, csak a túlélésre játszanak. Egy "szar világ" lecsúszott egzisztenciái, akik már csak a csodában reménykedhetnek, hogy nyomorúságukból kiszabaduljanak. De Marianne fellázad. Mert szörnyen buta. Nem tudja, hogy a világ csak a józan észre hallgat. Hát majd megtanulja. Közép-Európa anyagi és szellemi nyomora nem változott az elmúlt hetvenegynéhány évben. A Bécsi erdő panoptikuma bárhol életre kelhet. És bármelyikünk lehet lázadó, gyermekgyilkos, vagy strici. Nincs kegyelem. Ember embernek farkasa ebben az erdőben. "Mindent összepancsoltak, egy kondérba dobáltak! És ezen kívül túl sok vereséget ünnepeltek győzelem gyanánt, túl gyakran vették igénybe az ifjúság belső érzéseit holmi madárijesztők számára"- írja Horváth. Túléljük?

Almási-Tóth András